60-69. oldal - Dr. Lázár Levente – Lázár Cseke Éva Kábítószer-használó várandós nő szülészeti ellátása során alkalmazott kommunikációs technikák

Dr. Lázár Levente – Lázár Cseke Éva

Kábítószer-használó várandós nő szülészeti ellátása során alkalmazott kommunikációs technikák

A kábítószerek használata és az attól való függés a huszonegyedik század társadalmának mindennapi és egyre sürgetőbb problémája. Nemcsak a drogfüggő anyákkal való bánásmódot kell megtanulniuk a szakembereknek, hanem az egész társadalom gondolkodásmódját meg kell változtatni a kérdésről. A probléma ugyanis a perifériáról az előtérbe került: ma már nem csak néhány marginális helyzetben élő embert érint, hanem gyakorlatilag mindenki kapcsolatba kerülhet vele. Gondoljunk arra, hogy a fiatalok kedvenc zenei irányzatának, az elektronikus zene élvezetének, sok helyen szerves részévé vált a droghasználat. Saját gyermekünkkel szemben nem működik a hárítás és kirekesztés.

A függő beteg, valamint annak kezelése, vezetése a szociális és egészségügyi ellátás során azonban számos esetben a kellő ismeretek hiányában nem megfelelő. A graduális orvosképzésben a hazai egyetemek az egyes kábítószerek használatának következményeit az igazságügyi orvostan keretein belül oktatják. A kábítószer használatának szociális, pszichoszociális következményeiről kevés szó esik az orvosképzésben. A kábítószert fogyasztó, kábítószer-függő beteg többnyire más, az egészségével kapcsolatos, attól független vagy annak következtében kialakuló, problémák miatt kerül az orvosi ellátás látókörébe. A kábítószer használata ezért mintegy „melléklelet” szerepel a beteg kórtörténetében, ugyanakkor meghatározza a beteggel való törődést. Ez még pregnánsabban igaz a kábítószert fogyasztó várandós és szülész-nőgyógyász találkozására.

A kábítószer-függő terhesek ellátását az egyes szerek által okozott anyai és magzati károsodások ismerete, az általános társadalmi hozzáállás, a kábítószer-függő beteggel történő nehezített kommunikáció, csökkent compliance (együttműködés) határozza meg. Jelen fejezetben a kommunikáció nehézségeire világítunk rá, annak reményében, hogy a kérdések felvetése valamint alapvető irányvonalak bemutatásával segítséget nyújthatunk a kábítószer-függő terhesek ellátásában.

A függőség

A függő beteggel történő kommunikáció alapfeltétele, hogy tisztába legyünk a függőség fogalmával és a függőség okozta, a személyiség különböző rétegeit érintő torzulásokkal.

Az addikciónak betudhatóan a személy ismételt késztetést él át egy adott viselkedési sztereotípia végrehajtására, melyet feszültségnövekedés kísér, majd gyors feszültségcsökkenés követ a késztetés visszatéréséig, a ciklus újraindulásáig. Jellemző a kompulzivitás (kényszeresség), a kontrollvesztés valamint a viselkedés ön- és környezetet károsító volta.

Ugyanakkor a függőség, mint pszichoszociális állapot életünk része, hiszen a megszületést követően az anyától való függés az életben maradás feltétele. Ebből adódóan a függésnek számos formáját különítjük el, amelyek egyrészt a mindennapi-családi és társadalmi-életünket könnyítik, másfelől azonban komoly veszélybe sodorhatnak bennünket.

Az alkalmi függőség: magatartásunk  (előzetes  tapasztalatainktól függ) a nyert ismeretektől függ. Pl. a hosszú sorban állás, a várakozás járhat kiszolgáltatottság érzéssel, tehát fokozott függőséggel. Türelmetlenség, harag, indulat - függőség okozta kirobbanás: lázadás a keletkező frusztráció - várakozás okozta időveszteség ellen.

A függőség lehet tudatos vagy tudattalan. A tudatos függőség rendszerint manifeszt, a helyzetből jól érthető. A tudattalan függőség azonban igen komplex jelenség. Legjobb példáit a különféle tudattalan kötődések, pl. a férfiaknak az anyjukhoz való túlzott kötődése (szolgáltatják). Ez utóbbiban következményes analóg manifeszt függőség (anyjához hasonló párt választ az anya-gyermek jellegű függőségnek megfelelően) vagy akár szenvedélybetegség alakulhat ki.

A függőség lehet teljes és részleges aszerint, hogy mennyire tölti be a személy lelkivilágát, mennyire rabja a függőségnek (pl. italnak, kábítószernek). Részleges pl., ha a munkahelyi függőség az alkalmazottnak csak munkahelyén okoz kisebb feszültséget, de hazamenve ezt félreteszi.

A kábítószer, alkohol stb. függőséget a tudattalan függőség típusába sorolhatjuk. Ezt a függőséget alapvetően két tényező határozza meg, a lelki, melynek fő alkotója a sóvárgás (craving = az anyag, a szer hatása által kiváltott kielégülés iránti, végtelennek tűnő vágy- általában a függő ember beszűkült életének centrumát képezi) adott dolog iránt, illetve a testi, ami akkor jelentkezik, ha a drog elvonására jellegzetes elvonási tünetek alakulnak ki. A különböző anyagok különböző mértékben okoznak testi és lelki függőséget.

A sóvárgás fennmaradásában szerepet játszó családi tényezők lehetnek: a szülők alkohol -, illetve droghasználata, vagyis a család azzal kapcsolatos attitűdje; a szülők érzelmi életének zavara; egy szeretett személy elvesztése; a családon belüli fizikai és/vagy szexuális bántalmazás; traumák a család élettörténetében; családszerkezeti sajátosságok (válás; egyszülős család; több generáció együttélése; megsokszorozódott család (nevelőszülők), és nem utolsó sorban a szülők nevelési stílusa. A felsorolás a teljesség igénye nélküli, hiszen folyamatosan szaporodnak a családok életében olyan jelenségek, amelyekről esetleg csak később derül ki, hogy a droghasználathoz is elvezethet. Ilyen például a kontrollálatlan idejű, mértékű televíziózás, számítógép-használat.

A függéssel párhuzamosan érdemes  szót  ejteni  az  abúzus  fogalmáról is, ami visszaélést jelent, vagyis ha adott dolgot a jelen társadalmi, illetve gyógyászati normáktól eltérően használunk. Alkohol kapcsán jól értelmezhető: az alkoholfogyasztás önmagában még nem abúzus, de a túlzott, rendszeres, nagy mennyiségű, például szorongásoldás céljából fogyasztott alkohol már igen.

A szenvedélybetegség kialakulása többnyire együtt jár a belső értékrend megváltozásával. A korábban fontos tevékenységek elvesztik a fontosságukat, nem tudnak örömet szerezni. Ezzel szemben a szenvedély tárgya felértékelődik, minden másnál fontosabbá válik és kiszorítja a használó életéből az egyéb örömforrásokat. Így veszíti el értékét a család, a barátok, a szerelem, a hobbik és nem utolsó sorban a munka és a tanulás. Az előbbiek folyománya hosszú távon a kóros elszigetelődés.

Nils Bejerot svéd pszichiáter és kriminológus véleménye szerint a személyiségi, valamint pszichés tényezőkön túlmenően öt olyan tényezővel kell számolnunk, amely növeli a kábítószer-függés esélyét, valamint egy populációban történő elterjedését:
- a függőséget okozó szer legyen elérhető;
- anyagi forrás a szer megvásárlásához;
- “idő” a szer használatára;
- szerfüggő a személyes környezetében;
- bizonyos mértékű társadalmi tolerancia a szer használatával kapcsolatban.

További  problémákhoz  vezet,  hogy  az  addiktológiai  gyakorlatban  ritkán
találkozunk egy bizonyos szerfüggőséggel, sokkal gyakoribb a halmozott addikció: a betegek többféle drogdependenciával küzdenek egy időben, vagy a különféle szerfüggőségek váltják egymást. Úgyszintén gyakori, hogy viselkedéses addikció társul a kémiai addikcióhoz, ráadásul a legtöbb esetben számolhatunk egyéb pszichiátriaizavarfennállásávalis.Gerevichösszefoglalásábanadrogfogyasztáshoz leggyakrabban társuló kórképek az affektív betegségek, a szorongás kórképek, a táplálkozási zavarok, a pszichózisok, és a poszttraumás stresszbetegség. Számos személyiségzavar is összefüggésbe hozható a szer-abúzussal: antiszociális, borderline, nárcisztikus, passzív-agresszív személyiségzavar, továbbá paranoid és skizotip személyiségzavar. A marihuánát használókról elmondhatjuk, hogy négyszer hajlamosabbak az affektív betegség, ötször a skizofrénia, nyolcszor az antiszociális személyiségzavar diagnózisát kapni.

A szakirodalom egységesnek tűnik abból a szempontból, hogy nem beszélhetünk alkoholfüggő, illetve drogfüggő személyiségtípusról, azonban számos, e patológiákban szenvedők jellemzésére és tipologizálására irányuló törekvéssel találkozhatunk.

Cloninger 1. típusú, környezeti meghatározottságú (milieu-limited) és 2. típusú, a férfi nemtől függő (male-limited) alkoholbetegséget írt le.

A marihuána-használat személyiségtényezőit vizsgálva Brook és munkatársai e drog fogyasztását implikáló tényezőket négy csoportba sorolták, melyeket a következő módon neveztek el: konvencionalitás mértéke, emocionális kontroll, intrapszichikus működés  és  interperszonális  kapcsolatok.  E  dimenziók  közül a konvencionalitás tűnt a legmeghatározóbbnak, vagyis a hagyományostól eltérő attitűdökkel rendelkező és nonkonform viselkedésű személyek nagyobb valószínűséggel használtak marihuánát. Ezen személyekre jellemző a szenzoros élménykeresés, a lázadás, a deviancia elfogadása, a liberalizmus, a vezetői képességek és az extraverzió, valamint a szorgalom és a megfontoltság hiánya.

Jellemző tehát: a felettes-én funkciók gyengesége, az önszabályozási zavar. Az impulzív és nonkonform magatartás éretlenebb, szocializálatlanabb személyiségre utal.

Ugyanakkor hiedelmeink is hozzájárulnak egy adott helyzet adaptív vagy maladaptív megoldásához. Speciális körülmények között az addiktív hiedelmek (pl. „Csak akkor érzem magam társaságban felszabadultnak, ha iszom”) aktiválódása növelheti a drog vagy alkoholfogyasztás valószínűségét. Ezen addiktív hiedelmek alapsémákból (pl. „Félénk vagyok”), vagy azok kombinációiból állnak és bizonyos szituációkban (pl. szórakozóhely) aktiválódnak. Az alapsémák és a negatív érzelmi állapot hatására az addiktív hiedelmek aktiválódnak, automatikus, negatív gondolatokat indítanak be.

Nem utolsó sorban a család igen lényeges szerepet tölthet be az addikciók kialakulásában, fennmaradásában és gyógyulásában. Az addikciók kialakulását befolyásoló rizikótényezők a családszerkezet sajátosságaiból illetve a család, mint rendszer működéséből is adódhatnak. A családszerkezet jellegzetességeiből származó kockázati tényező lehet az egyszülős családi helyzet, elsősorban az a forma, amikor a szülők válása vagy az apa távolléte, halála következtében az anya egyedül neveli gyermekeit. De gondot okozhat az elvált szülők új partnereinek megjelenése, vagy több generáció együttélése is. A családi traumák (pl. egy családtag halála, súlyos betegsége, válás, vagy a szülő tartós hiánya) és a családon belül elkövetett fizikai és szexuális bántalmazás (mindezek előfordulása gyakran tapasztalható), valamint az ezek következtében fellépő szorongás, szégyen, harag maradandó érzelmi károsodásokat okozhat, melyeket további kockázati tényezőnek tekinthetünk.

Azon családok gyermekei a legkevésbé veszélyeztetettek, ahol a testi és a lelki kontaktus és kommunikáció már korán, már az első pillanattól – sőt: már az anyaméhtől – megvan, és nem törik meg a későbbiekben sem, még az iskola sem tudja megtörni az ál-teljesítményhajsza követelményeivel.


Találkozás a kábítószer-használó várandóssal

A droghasználó nők számára pont az anyaság vállalása lehet az egyik legnagyobb esély a megtisztulásra, a józan és felelős élet megkezdésére, és ebben minden ésszerű eszközzel támogatni kellene őket. De amint az alapfogalmaknál is említettük, a kábítószert fogyasztó várandóssal történő kommunikáció egyik buktatója a megfelelő ismeretek hiánya. Legalább ilyen súlyú probléma a kábítószer- függő várandósok bevonása a betegellátásba illetve terhesgondozás körébe. A kábítószer-fogyasztó nők közül csak néhányan jelentkeznek koraterhességben saját elhatározásukból terhesgondozáson. Az opiátokkal élő és teherbe eső nők azok, akik a legnehezebben ismerik fel terhességüket a korai jeleket ugyanis - mint a fáradtság, hányinger, fejfájás, görcsök - az elvonás számlájára írhatják, ami még ahhoz is vezethet, hogy nemhogy csökkentenék, hanem növelik drogadagjukat. Gyakoriságát tekintve a leggyakrabban a szülész-nőgyógyász a szülőszobán szembesül a várandós drogfogyasztásával. Ennél szerencsésebb, ha a várandós a terhessége alatt genetikai tanácsadáson jelentkezik. A várandósok egy részét más társszakmák, a szociális szférában dolgozó szakemberek irányítják a szülész nőgyógyászhoz.

A késői jelentkezés illetve a nem felismert terhesség hátterében állhat még az is, hogy bizonyos kábítószerek hatásmechanizmusának következtében, valamint a rendszertelen táplálkozás eredményeképpen a betegek ciklusa rendszertelenné válik, ugyanakkor az életmód rendezetlensége miatt sem tartja számon a beteg az utolsó menstruáció időpontját. A teherbeesés körülményei sok esetben számára sem tisztázottak. A nemi erőszak következményeként létrejött terhesség szintén gyakori. Tekintettel arra, hogy az erőszakot tevő gyakran a kábítószer fogyasztó környezetéből kerül ki, ez is hozzájárulhat a terhesség tagadásához, titkolásához. Azok a kábítószert fogyasztó várandósok, akik terhes gondozáson jelentkeznek a megbélyegzéstől való félelmükben, gyakran nem mondják el a gondozó orvosnak, hogy kábítószert fogyasztanak. Ezért meglehetősen fontosak azok az információk, amelyeket az orvos a várandós alapos vizsgálata során észlel. Ez legfőképp a fogyasztott kábítószer mennyiségére és gyakoriságát tekintve érvényes. A kábítószer-fogyasztó várandósok ellátását jelentős mértékben megkönnyítheti, ha az orvosi anamnézist kórházi szociális munkás, vagy más, az esetben érintett szakember pszichoszociális információi is kiegészíti, segíti. Amennyiben a kábítószerfüggő korábban vagy esetleg a terhesség során orvosi ellátásban részesült a már meglévő dokumentáció nagymértékben segít a valós helyet pontos felmérésében. Amennyiben az első találkozás a szülőszobán történik, gyakran előfordul, hogy a várandós állapota nem teszi lehetővé a kórtörténet kikérdezését, a dokumentáció hiányzik, vagy hiányos. Ebben az esetben a várandóst kísérők, illetve a mentő személyzetének beszámolója, a fizikális vizsgálat során észleletek nyújtanak információt.


A kommunikáció alapfogalmai

A kommunikáció alapfogalmait tekintve három alapfogalmat kell meghatározzunk. A kommunikáció egy „adó”, adott esetben az orvos, és a „vevő”, kábítószer-függő várandós ember közti „információ” átadását jelenti. Az információ átadását az információs csatornák (verbális, vizuális, metakommunikatív stb.) teszik lehetővé. Ahhoz, hogy az információt átadhassuk kódolnunk kell, a kommunikációs csatornának megfelelően. Ideális esetben az átadott információ a beteg számára ugyanazt jelenti, mint amit az orvos számára jelent. Az információ átadása azonban minden estben torzul, kisebb nagyobb mértékben, ennek közvetlen oka a kommunikációs csatorna „zaja”. Az információ torzulásának oka az orvos-beteg kommunikációban szerteágazóak (1. ábra). Az átadott információ az információt vevő személy szelektív figyelemének, percepciójának és retenciójának következtében számos lehetőséget és veszélyt rejt magában. Field megfogalmazásában a szülés, betegség, baleset, természeti, vagy egyéb katasztrófák (pl. pánikhelyzet) megváltozott lelkiállapothoz és, ezáltal az információ, a szokásos mértékénél nagyobb  torzulásához  vezetnek. A kábítószert  fogyasztó  várandós  esetében ez többszörösen „hátrányos helyzetet” eredményez. Annak érdekében, hogy a beteggel történő kommunikáció során az átadott információ percepciója megfelelő legyen feltétlenül szükséges a beteg visszajelzése, és annak értelmezése. A beteg oktatása helyett a beteggel történő párbeszéd ad lehetőséget az orvos számára az elvárható legjobb kommunikációra.

Az orvos beteg kommunikációt befolyásoló interperszonális és külső hatások.



A kábítószert fogyasztó várandós félelmei, motivációi

A kábítószert fogyasztó várandós az esetek többségében a függőségből adódóan nem, vagy fokozottan éli meg azokat a félelmeket, amelyeket a kábítószertől nem függő várandósok is megélnek. Abban az esetben, ha a függőség nagymértékű, a betegben nem tudatosodik a terhességgel járó veszélyállapotok, és csak sürgősség esetén szembesül terhességével, illetve a várható következményekkel. A kábítószer-függők nagy többsége azonban a terhesség felismerését követően a kábítószer fogyasztás, függés és a várandósság összefüggésének speciális kérdéseivel és  problémájával  szembesül.  Ezek  közül  a  legmeghatározóbb a kábítószer káros hatása a magzatra illetve a megszületendő gyermekre. A kábítószer „árt a babának”. Emellett a társadalmi „kirekesztettség”, az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége és igénybevétele, a társadalmi rendszerbe való visszatérés, a társadalmi normákkal való szembesülés egyaránt konfliktusforrást jelenthet. Gyakran meghatározó visszatartó erő az egészségügyi és szociális szolgáltatások igénybevételétől a megszületendő gyermek elvesztése (például a gyermek kiemelése a családból) feletti aggodalom. Ezek a konfliktusok a várandós „elrejtőzéséhez”, patológiás szorongásához vezetnek, amelyek megnehezítik a megfelelő egészségügyi és szociális segítség nyújtását, vagy annak elfogadását, valamint a kábítószerről való leszokást.


Kommunikációs stratégiák

A terhességet gondozó orvos feladata, a társszakmák képviselőivel, hogy a beteggel való foglalkozás során oldja a várandós szorongását, és reális lehetőségeket tárjon fel számára. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy megismerjük a kábítószer- használó emberek életvitelét, e szubkultúra jellegzetességeit. El kell sajátítani az általuk használt nyelvezetet, amelynek fontos része a szerhasználattal és az életmóddal kapcsolatos kifejezések megértése. Mindehhez már kitűnő szakkönyvek is léteznek, de a személyes ismeretet, a kapcsolatokon keresztüli tanulást nem lehet megspórolni. A segítő kapcsolatban a „segítő és a segített kultúrájának szintézise valósul meg” - fogalmazza meg Gerevich József pszichiáter.

A segítőnek rá kell hangolódnia a drogosok speciális életmódjára, a napszakok felcserélődésére, az időfogalom igen laza értelmezésére.

Ugyanakkor mindez fölösleges ismeret, pusztán az egzotikum iránti érdeklődés, ha nem párosul lelki működésük, a függőség mozgatórugóinak megismerésével és elfogadásával. Valóban képesek vagyunk-e a feltétlen elfogadásra? Gesztusként gyakoroljuk, vagy törekszünk arra, hogy életformává érlelődjék?

A meghallgatással kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy a verbalitáson kívül a viselkedésre is figyelnünk kell, illetve a kettő közötti ellentmondásokra, összefüggésekre. A kábítószerfüggő ember segítséget vár, ugyanakkor szkeptikusnak és bizalmatlannak mutatja magát. Védekező magatartást vesz fel, ami gátolja abban, hogy kimutassa valódi érzéseit. Nagyon erős bűntudata van, főleg, amikor elmúlik a kábítószer hatása.

Ahhoz, hogy ezt a munkát leghatékonyabban végezhessük megfelelő kommunikációs stratégiára van szükség, amely amellett, hogy egyénre szabott nem nélkülözheti a kommunikációban rejlő motivációs és manipulatív lehetőségeket sem.

Stratégiánkat négy alapvető szempontnak kell meghatároznia:
1. információ adása, amely segít a leszokásban („ne ártson”);
2. A társadalmi kirekesztettség érzésének csökkentése;
3. Az egészségügyi ellátáshoz való jog tudatosítása:
a születendő gyermek elveszítésének kockáztatása nélkül,
szánalom nélkül,
a teljes leszokás feltétele nélkül;
4. Elfogadó magatartás tanúsítása- a leszokás feltétele nélkül, amely esetenként a beteggel történő kapcsolattartás valamint a megfelelő ellátás rovására mehet.

A drogfogyasztó várandósokra illetve szülő nőkre fokozottan érvényesek Bejenke és Bloch-Szentágothai azon megfigyelései, melyek szerint a pácienseket az orvosi stressz helyzetekben a tehetetlenség, a függőség, a kiszolgáltatottság érzése, a kontrollvesztés valamint a körülmények általi legyőzöttség élménye jellemzi. A felsoroltak következménye a módosult tudatállapot, ami sajátos kommunikációt igényel. Első lépésben rendkívül fontos a raport kialakítása ahhoz, hogy egyáltalán ,,meghallják”, amit mondunk. A raport kialakításának elmulasztása fölöslegessé, sőt lehetetlenné teheti minden további munkánkat. Ennek első lépése a pácienssel való tényleges kapcsolat kialakítása, ahhoz, hogy ránk figyeljen. Tekintettel arra, hogy a páciensek figyelme a fent említett lelki és tudatállapotban a félelemre  és a fájdalomra fókuszálódik, ezért a szokásos  bemutatkozásos módszereket túlmenően összetettebb technikákat kell alkalmazni.

A  legfontosabb  célok,  melyeket  már  a  páciens  tájékoztatása  során  is követnünk kell:
- az ismeretlentől való félelem csökkentése,
- az aktuális szorongás csökkentése (pl. egy kellemes emlék felidézésével),
- kontrollélmény nyújtása,
- aktív bevonás: annak a kiemelése, hogy mi mindent tehet a páciens önnön gyógyulása érdekében.

Tekintettel a fent említett módosult tudatállapotra, amelyben nagy valószínűséggel minden stressz helyzetben levő páciens küzd, de a kábítószer- függő várandós legfőképp, fokozottan figyelnünk kell a mondanivalónk szuggesztív erejére.

Weinzenhoffer meghatározása szerint a szuggesztió önkéntelen választ vált ki,amely válasz a kommunikáció gondolati tartalmát jeleníti meg. A kommunikáció körébe sorolja a közvetlen verbális megnyilvánulások mellett azokat az eseményeket, élményeket is melyeknek jellegükből adódóan szuggesztív hatással bírnak az egyénre. A szuggesztiós hatás lényege, hogy az egyén nem engedelmességből, mintegy parancsra reagál, hanem önkéntelenül, válaszreakcióként az információ befogadására.

A fentiek értelmében kommunikációnk legyen tárgyszerű, konkrét. Ugyanakkor használjuk ki a kommunikációban rejlő a beteg motiválására alkalmas lehetőségeket. A kábítószer-függő terhes nők döntő többsége szeretne az életvitelén változtatni. Erre a motivációra építve, ugyanakkor szem előtt tartva az átadott információ tárgyilagosságára és igazságtartalmára vonatkozó alapelvet valóban segítségére lehetünk a várandós nő szorongásának csökkentésében. A motivációra építő stratégiák többnyire egyszerűek, könnyen használhatóak. Rövid áttekintésükkel a lehetőségek továbbgondolására szeretnénk sarkallni az olvasót.

Igen-beállítódás (,,Yes-set”). Az együttműködést előidézendő, a páciensnek olyan kérdéseket tegyünk fel, melyekre szívesen és lehetőleg pozitív tartalommal válaszol. Ez fokozottan érvényes krízishelyzetekre, amikor gyorsan kell legyőzni a páciens ellenállását.

Átfogalmazás (Reframing). Ez alatt azt értjük, hogy az adott helyzetnek más értelmezési keretet adunk. Ez egyszerűbb esetekben pusztán jól megválaszolt elnevezésekkel is megoldható.

Képzeleti kiegészítés, célirányos fantázia. A kommunikáció és ezen belül a pozitív szuggesztióink hatékonyságát nagymértékben növelheti a vizuális képek alkalmazása, melyek nem  utolsó  sorban  figyelem  elterelő  hatásúak is. Megjeleníthető tehát képi formában a kívánt eredmény, vagy a cél- ennek megfogalmazása származhat tőlünk, de felkérhetjük a pácienst is a vizuális imaginációra.

Metaforák, szimbólumok. A fent említett képi világ behívása tovább fokozható, vagy ettől függetlenül alkalmazhatóak a szuggesztió hatás előkészítésére a szimbólumok vagy a metaforák (pl. önmagunkról, vagy más hasonló helyzetet pozitívan megélt páciensek történetei, vagy természeti képek, vagy jól működő testi folyamatok leírása a kívánt hatás párhuzamaként. Ezek általában annyira
,,magukért beszélnek”, hogy spontán ,,igenlő” beállítódást váltanak ki.

Döntésbe hozatal. A beavatkozás szempontjából lényegtelen alternatívák, de a páciens kiszolgáltatottság és szubjektív diszkomfort érzését lényegesen csökkentik azok a kérdések melyek az ő döntését implikálják.

Követés-vezetés (Pacing-leading). Lényege, hogy mielőtt az általunk kívánt hatásokra vonatkozó szuggesztiók irányába  vezetnénk  a  pácienst,  soroljunk fel párat az adott pillanatban jellemzőkből (például: hogy most talán még a zaklatottságtól gyorsabban ver a szíve és kapkodja a levegőt…), majd kis idő elteltével jelezzük vissza a változást (például: …hogy légzése felvette a normális ritmust, és ettől a szívverése is egyenletessé vált).

A fenti módszerek alkalmazása, aktív partnerként kezelve a pácienst, visszaállítják a kompetencia és a kontroll érzését.

Nem elhanyagolható a páciensek családjával, hozzátartozóival folytatott kommunikáció során sem a fokozott odafigyelés, hiszen nagy valószínűséggel ők is egy specifikus lelki és tudatállapotban vannak (lehetnek ők maguk is drogfogyasztók, de minden bizonnyal fokozottan stresszesnek élik meg a helyzetet, amelybe hozzátartozójuk került).

A terhesség alatti drogfogyasztás komplex probléma, azaz nemcsak biológiai, szociális, hanem pszichológiai probléma is, ezért a beteg adekvát ellátása nem nélkülözheti a különböző szakterületek képviselőinek munkáját. A drogfogyasztó terhes esetében a legfontosabb cél: a káros anyagról történő lehetséges leszokás mellett, azzal párhuzamosan a szülész-nőgyógyász, genetikus, neonatológus, pszichiáter, addiktológus, szociális munkás összehangolt munkája révén érhető el a kívánt változás. Rendkívül fontos szempont azonban, hogy a beteggel történő kommunikációnak összehangoltnak kell lennie, hiszen a tények tárgyszerű közlése, a beteggel történő kommunikáció korábban részletezett szempontjai, lehetőségei nélkül egy rendezetlen információhalmazzá válik. A helyesen megválasztott és gondos odafigyelésre építő kommunikációs stratégia, a szakmák közötti ésszerű átfedések ismerete jelentős mértékben hozzájárulhat a sikeres gondozáshoz.

Irodalom
1. Demetrovics Z, Balázs H. Kannabisz-, stimuláns- és opiátfogyasztók személyiségének összehasonlítása. Magyar Pszichiátriai Társaság XI. Vándorgyűlése. 2004. január 28-31. Szeged.
2. Gerevich  J. Az  addiktológiai  pszichiátria  egyes  kutatási  irányzatainak legújabb fejleményei. Szenvedélybetegségek, 1993;1:11-27.
3. Gerevich J. Kémiai függőségek pszichoterápiája. A pszichoterápia tankönyve. Szőnyi G, Füredi J. (Szerk.) Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2000.
4. Hoyer M. A droghasználó és a család. A drogkérdésről - őszintén. Rácz J, Hoyer M, Komáromi É, Sasvári A. (Szerk.)B+V Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2000.
5. Hoyer  M.  Tremkó  M.  Az  ópiátfüggők  klinikai  pszichodiagnosztikája. Pszichoterápia 2002;11: 28-33.
6. Hoyer M. Hogyan változik az addiktológia elmélete és gyakorlata? Új távlatok a klinikai pszichológiában. Kállai J, Kézdi B. (Szerk.) Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2003.
7. Lauren M. Jansson, Dace Svikis, Jana Lee, Patricia Paluzzi, Peter Rutigliano, Florence Hackeman. Pregnancy and addiction. Jurnal of Subst Abuse Treat 1996;13:321-329.
8. Oberth J. Józan Babák-Tagadó mód. Magyar Narancs 2006; 11: 24-26.
9. Paula LMoylan, Hendree E. Jones, Nancy A. Haug, Wendy B. Kissin, Dace S. Svikis. Clinical and psychosocial characteristics of substance- dependent pregnant women with and withouth PTSD. Addictive Behaviors. 2001; 26: 469-474.
10. Rosenbaum M, Irwin K. Pregnancy, Drugs, and Harm Reduction. Pregnancy and Drug Use Study. 2004; 309-317.
11. Wright A, Walker J. Management of women who use drugs during
pregnancy. Semin Fetal Neonatal Med. 2007;12:114-118.
12. Wright A, Walker J. Drugs of abuse in pregnancy. Best Pract Res Clin Obstet Gynaecol. 2001;15: 987-998.
13. Weir JG. The pregnant narcotic addict: a psychiatrist’s impression. Proc R Soc Med. 1972;65: 869-870.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése