Csaknem egy évtizede már, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2000. december 5-én egyhangú szavazással elfogadta a Nemzeti stratégia a kábítószer- probléma visszaszorítására – a kormány kábítószer-ellenes stratégiájának koncepcionális alapjai című dokumentumot, amely a 2010. esztendő végéig hivatott meghatározni a hazai kábítószerügyi politikát. A százhúsz oldalas dokumentum számos olyan szakmai célt sorol fel, amelyről okkal alakulhatott ki konszenzus. Szinte mindenki egyetért azzal a céllal, hogy megyénként legalább egy drogambulancia működjön, ezzel párhuzamosan a kisebb addiktológiai rendelők országos hálózattá szerveződjenek, sor kerüljön az addiktológiai szociális szolgáltató rendszer kiépítésére, vagy hogy szenvedélybeteg emberek részére rehabilitációs munkahelyek létesüljenek. Ezek a célok ugyan a kívánatosnál lassabban teljesülnek, a megfelelő számú és színvonalú egészségügyi és a szociális ellátás működtetése olykor szervezeti és finanszírozási nehézségekbe ütközik, legalább az elérendő állapotokról egyetértés alakult ki.
Figyelemre méltó viszont, hogy a 2000. évi Nemzeti stratégia milyen kevéssé foglalkozik a kábítószer-használó emberek gyermekvállalásának kérdésével: rövidtávú fejlesztési célként az olvasható, hogy a terhes nők és a függő újszülöttek detoxikációját és gyógyszeres kezelését szolgáló egészségügyi ellátást bővíteni kell, más konkrét feladatot viszont nem említ a dokumentum. Pedig hányféle problémával találkozhatunk a kábítószer-használat és a gyermekvállalás összefüggésében! Gondoljunk csak azokra a szociális nehézségekre, amelyek egy problémás kábítószer-használó édesanya életében jelentkezhetnek! Ha újszülött gyermekével haza szeretne menni, van-e hova távoznia egy kórházból, van-e egyáltalán otthona? S ha nincs, hány helyen találunk ma Magyarországon őt és gyermekét befogadni kész szociális intézményt, amely hosszabb távon is ellátást nyújtana a számukra? Milyen szülészeti és nőgyógyászati, újszülött-gyógyászati, addiktológiai, pszichológiai, fejlődéspszichológiai kapacitások állnak rendelkezésre anya és gyermeke támogatására? Mi a segítői szándékunk a gyógyszeres kezelésre és detoxikációra nem szoruló anyákkal és gyermekeikkel kapcsolatban? Milyen szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani a nem szenvedélybeteg, de kábítószert használó emberek számára, hogy biztosítsuk gyermekvállalásuk optimális feltételeit? Szükségesnek tartjuk-e speciális, a szülészeti és nőgyógyászati kérdésekben is járatos addiktológiai ellátások kialakítását, és ha igen, mit kellene tennünk ennek érdekében? Milyen ismeretterjesztő programokat valósítanánk meg e témakörben? A kérdések sora hosszan folytatható.
Mind az egészségügyi, mind a szociális ellátó rendszer számára különös megterhelést jelent a kábítószer-problémával küzdő várandós nők ellátása. Nemcsak a droghasználó nők életviteléről hiányosak ismereteink, hanem a problémamegoldásban jelenlévő különböző szakmák tevékenységei, működési módjai sem átláthatók a különböző szakterületek képviselői számára.
E könyv megjelenésekor már napirenden van a Nemzeti stratégia újabb, 2011. évtől érvényes változatának kidolgozása. Bízunk benne, hogy a megújuló szövegben több helyen találkozhatunk majd a kábítószer-használók gyermekvállalását támogató célkitűzésekkel és segítő eszközökkel, valamint a szakmák összehangolását szolgáló törekvésekkel.
Ennek fontosságát a legfrissebb európai kutatások is alátámasztják, hiszen az Európai Unióban megközelítőleg harmincezer főre becsülik az opiát-használó és ennél jóval többre a más típusú kábítószereket használó várandós nők számát. A téma sajátossága, hogy az önmagukban is nagy létszámú használói csoportok tagjai mellett, itt gyermekeik egészségével is foglalkozunk, amiért a kezelendő problémakör jelentősége is többszörös. Az időben megkezdett prevenció, az egészségügyi, szociális és más ellátások képviselőinek fokozott figyelme, az önkéntes és önsegítő közösségek szerepvállalása a születendő gyermekek testi, lelki és szociális jóllétéhez egyaránt felbecsülhetetlen támogatást nyújt.
Kötetünk, ahogy már címében is jelezzük, nem csak a kábítószer-használatból adódó kérdésekkel foglalkozik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy magzat fejlődése vagy egy sikeres terhesgondozás szempontjából nincs közvetlen jelentősége annak, hogy valamely típusú drogot ma törvényes vagy törvénytelen úton lehet beszerezni, e cselekményhez a jog vagy a társadalom hogyan viszonyul. Az újonnan létrejövő élet nem érzékeny felnőtt valóságunk vitáira, s alkalom adtán éppúgy kockáztatjuk épségét alkohol, nikotin, koffein, valamely gyógyszer, oldószer visszaélésszerű használatával, ahogy kábítószer fogyasztásával is megtehetjük. Ugyancsak vitaindító kérdés, hogy a kábítószernek nem minősülő drogok sokaságáról hazánkban semmilyen elfogadott stratégiai dokumentum nem szól, így azok kiegészítését nem áll módunkban ösztönözni.
Hiánypótló kiadványunk elsődleges célja, hogy a gyermeket vállaló droghasználó nők ellátásban érintett szakterületek működési módjait ismertesse, és így hozzájárulhasson a hatékonyabb együttműködéshez, annak érdekében, hogy a droghasználó várandós nők és gyermekeik megfelelő ellátásban részesüljenek.
Örömünkre szolgál, hogy magyar nyelven elsőként bocsáthatunk közre a droghasználat és a gyermekvállalás viszonyrendszerét feldolgozó könyvet. Szerzőink több területet képviselnek, van közöttük szülész-nőgyógyász, neonatológus, genetikus, addiktológus, pszichiáter, gyermekpszichiáter szakorvos, jogász, szociális munkás és néhány laikus segítő is, akikben annyi feltétlenül közös, hogy mindannyian foglalkoztak már gyermeket vállaló droghasználó emberek segítésével. Reméljük, a személyes tapasztalatok megosztásával, egyes ellátási formák bemutatásával, könyvünk hasznos útmutatóul szolgál az Olvasó számára.
Budapest, 2009. március 16.
Szerkesztők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése